A tudományos kutatással foglalkozó nők helyzetéről számos hazai és nemzetközi felmérés és kutatás született már, s emellett munkájukat különböző pályázatok is segítik (például a L’OREAL–UNESCO magyar ösztöndíj: a Nőkért és a tudományért). Vajon miért nem haladnak mégsem olyan ütemben előre a női kutatók karrierjük építésében, mint a férfiak? Milyen kihívásokkal szembesülnek a nők a kutatói pályára készülve, főként ha egy hagyományosan férfiak uralta tudományterületre kívánnak „betörni”? Miért csak a rosszul fizetett állásokra pályázhatnak sikerrel? Előfordulhat-e manapság is, hogy rosszabb érdemjegyet kap egy nő az egyetemi vizsgán, mint egy férfi, csak azért mert nő, vagy hátrányba kerül például egy-egy magasabb vezetői pozíció megpályázásánál, vagy azonos munkáért kevesebb fizetést kap? Ha igen, miért: kevésbé rátermettek, szorgalmasak, jártasak a szakterületükön; alulteljesítenek a férfiakhoz képest; jobb menedzserek a férfiak, mint a nők; esetleg az anyai teendők is gátolják karrierjükben? Mi a megoldás a problémára: a már sokat emlegetett pozitív diszkrimináció, vagy valami egészen más módszerben kellene gondolkodni? Mik a tapasztalatok e téren külföldön?
Néhány cikk és link a témában:
Nők a tudományban
Utolsó kommentek